A könnyebb érthetőség kedvéért néhány háttérinformáció: Van két csinos lágyéksérvem, mivel ezek maguktól sosem múlnak el, mindenképpen műteni kell. Ezért kértem beutalót a háziorvostól a sebészetre. De ha már megyek a kórházba, akkor a gyerekkorom óta meglévő esetenkénti rosszulléteknek is járjunk a végére. Az ideggyógyászatra is megírta a beutalót. Tulajdonképpen a rosszullétek a következőképpen néznek ki. Hirtelen jövő erős szédülés, amihez később hányinger társul, majd verejtékezés, esetleg fejfájás, tenyérzsibbadás, kézremegés, álmosság. Pár óra alatt magától szépen elmúlik minden és másnap reggel általában minden oké.
A sérvek már több mint egy éve megvannak, de az első panaszt tavaly novemberben okozták. Aztán pár hónapig semmi, de az utóbbi hetekben egyre inkább éreztem hogy valami nagyon nincs rendben. Interneten helyesen diagnosztizáltam a betegséget.
Akkor most lássuk időrendi sorrendben a vizsgálatok és a műtétek eseményeit.

Május 17, sebészet

Rövid véleményem a mai napról: legszivesebben hagynám a picsába az egészet. Akkor a történet: 8 óra 5 perckor értem a sebészetre. Már voltak előttem egy páran, de nem túl sokat kellett várnom. Olyan negyed 10-kor került rám a sor. A vizsgálat kb 30 másodpercig tartott. Annyival volt több a háziorvosénál, hogy mikor nyomkodta a dudort, köhögni kellett. Ezután közölte a doki hogy műteni kell. Először a jobb oldalit, aztán a másikat. Aztán a társalgóban kellett várni míg a többieket is megvizsgálják. Ezután újra behívtak, levették a vért, majd írtak egy vizsgálati lapot, amivel el kellett ballagni, ahol az EKG-t meg hasonló szarságokat csinálnak. Na, ott kezdtem kiborulni. Mindig utáltam várni, hát itt sem kellett mást tenni.

Vagy 2 órát ültem, olyan 3/4 12 körül volt az idő. Na, mondom a dilidokit ejtjük, mert az csak délig van. Ott sok hülye kérdést tettek fel, tudod a szokásos: bagózok-e, iszok-e, meg hasonlók. Szoktam-e szédülni? Mondom igen! Felcsillant a szemük. Elsoroltam a nyűgömet. Ja, azt még hozzáteszem, mikor az aszisztencia behívott, az EKG-t rámtette, mellettünk egy olyan 40 kiló körüli kis csaj baszkódott a számítógéppel. Mikor az aszisztencia megcsinálta az ő dolgait, (arra sem emlékezett mennyi vérnyomást mért nekem az előbb, nem tudta megmondani, pedig kérdeztem) azt mondja, mindjárt a doktornő is kérdez, meg megvizsgál. Aszisztencia el, a kiscsaj a számítógép elől feláll, odafordul hozzám. Látom a névbilétáján ő a doktornő. Na, nem semmi. Faggatózott a szédüléssel kapcsolatban, totál tanácstalanok. Na, gondoltam itt az első bukfenc. Innen nem mennek simán a dolgok. Próbált alapvető idegrendszeri problémákra rátalálni, persze egyet sem talált. Az ujját kellett a szememmel követni, becsukott szemmel kellett a kezemet kinyújtani, stb. De a legszebb ezután jött. Azt mondja, nyújtsam ki a kezem. Kinyújtom, majd ő is az övét, azt mondja, szorítsam meg teljes erővel. Merész kérdés, gondoltam, de essünk túl rajta. Megfogtam és elkezdtem szorítani. Alig szorítottam egy kicsit, elkezd sivalkodni, (ennyi szorítást még a 6 kilós kiskutyánk is simán kibírt volna) hogy ne olyan erősen. Mondom, elnézést kérek, de azt mondta, ahogy bírom. Jó, de nem ilyen erősen gondoltam. Mondja. Lehet hogy azt hitte nincs bennem erő? Még meditált az aszisztensel hogy mit is kezdjenek velem. Végül arra az elhatározásra jutottak, amíg a rosszullét oka ki nincs derítve, addig műtét nyista.





Na, ekkor fordult meg másodjára a fejemben, hogy mindjárt itthagyom az egész kócerájt. Kérdezem tőlük, ha a másik sérvet műtik, ezt a procedúrát megint el kell játszani? Ha a két műtét között több mint 2 hét telik el, akkor igen. Papírt a kezembe nyomták, irány vissza a sebészet.

Aszisztencia felcsillanó szemmel jön, nézi a papírt, mosoly lehervad, fancsali pofa és egy jajgatás. Várjak egy kicsit, mondja. Fél óra után behív, a vizsgáló ágyon egy halom papír kiterítve. Azt mondja, három vizsgálat kell. Időpontot egyeztetett mindegyikkel, ez a jó hír. A rossz az, hogy a 3-ból kettőt csak június 17-én és 22-én tudják megcsinálni. (harmadik felvonás: itthagylak benneteket) A vérvizsgálatot még 2 vagy 3 teszttel megtoldatta. Azt hiszem a cukorszintet, a pajzsmirigy működést, meg még valamit mondott. De ehhez nem kell külön vérvétel, mert a levettben megnézik. Csütörtökön a Neurológiára kell menni, júniusban meg a kardiológiára és a radiológiára. Ez utóbbinál azt vizsgálják ultrahanggal, hogy a nyaki ütőérben van-e szűkület. Ha megvan a 3 vizsgálat eredménye, irány az EKG-s csapat, véleményezés, aztán sebészet és műtéti időpont. Az első műtété, mert kettőt egyszerre nem csinálnak. Ekkor már 3/4 1 volt. Eddig még egy falatot sem ettem, meg semmit sem ittam.

Elkullogok a kórházból, irány a járművem. Elindulok, benzinszag. Ah, mit számít az az ócska Trabant bűzölög előttem. Megyek tovább, Trabant nincs, benzinszag van. Gyorsabban megyek, jobban érzik. Alig értem ki Gyuláról, mondom csak megállok. Irányjelző ki, kuplung be, motor leáll. Fasza, mondom, mostmár biztos hogy enyém a benzinszag. Felnyitom a motorháztetőt, minden csupa benzin. Még jó hogy nem gyulladtam ki. Egy rongyal letörlöm, nézem, de nem látom a hibát. Hívom a szerelőt, hogy mi a helyzet. Hol vagyok, kérdezi. Éppen kiértem a városból. Nézzem meg honnan folyik a benzin, 10 perc múlva hívjam, most vannak nála. Nézem, csövek rendben, törés nincs. Beindítanám, de nem indul. Padlógáz, majd pár másodpercnyi tekerés után beindul, fekete füst, alapjárat nuku. Nézem a porlasztót, csupa benzin az egész környék. Leveszem azt a gumi fedelet ami a porlasztón van, minden csicsog a benzintől. A pillangószelepen áll a benzin és csepeg hozzá a többi. Hívom a szerelőt, mondom mi a tényállás. Azt mondja, értem jön. Jó.
Étlen-szomjan a tűző napon ott dekkolok. Mondom legalább egy óra míg ideér, ez így nem kóser. Ekkor eszembe jutott Surányi Endre egyik könyve, amiben vele és a motorizációval megesett történeteket mesél el. Na, mondom, ihletet kell meríteni. Hopp, megvan! A ronggyal körbetekerem a porlasztót, az felszívja a benzint és én valahogy tovább tudok menni. Így is volt. 1-2 km után megnéztem mi a helyzet. Minden oké, egy kis benzintörlés, rongyszárítás. Rongy vissza, irány tovább. 4-5 km-enként ez a játékot eljátszottam. Megtettem így olyan 40 km-t.
Vésztőn futottam össze a szerelővel. Pár perc alatt megcsinálta, az úszó szelep volt felakadva, annyi baja volt. Sejtettem, de se kedvem, se erőm, se idegem nem volt hogy az út szélén porlasztót javítsak. Még az a szerencse, ahol megálltam, pont ott volt egy városszéli kocsma, vettem egy üdítőt. Legaláb egy halálokkal kevesebb van, történetesen nem halok szomjan. Szerencsésen hazaértem, negyed négyre. Persze a doktornő fél háromig rendel, esély sem volt a papírok bemutatására. Na, majd holnap. Holnap zöldkártyateszt, mert csütörtökön az is lejár, de csütörtökön megint irány Gyula.
Nos, így telt a mai napom.

Már csak abban reménykedek, a 3 vizsgálat eredménye negatív lesz, így tovább vizsgálgatnak, persze + hetek telnek el, mert előjegyzés kell, meg a nyári szabadságok is megkezdődnek, és így az a két szaros sérv elhúzza még hónapokig. Drasztikus módszerhez meg nem akarok folyamodni, pedig akkor aztán egyáltalán nem számít a rosszullét. A többieket már hétfőn, kedden késelik. Már javában meggyógyulnak mikor én még bele sem kezdek. :( Lehet hogy jobb lett volna ha tartom a pofám és egy szót sem szólok a szédülésről. Na, mindegy, legfeljebb majd csinálják altatásban, nem gerincbénítással. Az ilyen dolgok tudnak dühíteni. Várni, várni, ide menni, várni, várni, oda menni, várni.
Most nem tudom hogy táppénzre vesz-e a doktornő, a kórházban egyébként semmit nem adtak amit neki oda kellene adni, azt sem mondták hogy menjek el hozzá. Nem tudom. Ha most táppénzre vetetem magam, akkor egyrészt nagyon hosszú lesz, másrészt a kollégákkal piszkosul kibaszok. Se kibaszni nem akarok velük, de dolgozni se nagyon akarok így, hiszen dél körül már igencsak érzem ha egész nap állok. Pedig ha azt az 1 hónapot végig kell dolgoznom, lehet hogy nem kell az a vizsgálat műtét előtt. Tudom, hosszúra sikeredett az írásom, de a kálvária is az volt. Még az a szerencse, a két júniusi vizsgálatra pontos időpont van adva. A csütörtöki nincs órához kötve. Akkor megint lehet majd várni, várni. Megfogadtam, ha ezen túl leszek, én kórházba csak akkor megyek, ha visznek, vagy ha kint lóg a belem. Én ezt a játékot nem csinálom többet. És csodálkoznak hogy ennyi hülye ember van. Hát hogyne, megzavarodnak ebbe a sok marhaságba. Ez a sok hülyeség a 36 évre szétosztva is éppen elég lenne, nemhogy 1 napra.

Május 19, neurológia

Baj még nincs, majd csak lehet a vizsgálat eredményétől. Na, de ne vágjunk ennyire elébe a dolgoknak.
7,35-re értem Gyulára. Egyenesen a sebészetre kellett mennem, mert a vérvétel eredményét ott kaptam kézhez. Nem sokat kellett várni, az aszisztencia éppen a folyosón volt, így egyből tudtam neki mondani hogy mit is akarok, de tudta is miről van szó. Kinyomtatta, majd ide adta.

Kérdeztem tőle, van-e benne valami ami nagyon nem kóser, vagy nagyon határérték. Azt mondta, tulajdonképpen nincs semmi gond, ami csillaggal van jelölve, az az értékhatároktól egy kicsit eltérnek, de nem vészes. Gyakorlatilag nem igényelnek semmilyen kezelést az eltérések. Odaadtam neki az útiköltség elszámoló papírt, mert a múltkor már nem volt ott a doki és nem lett lebélyegezve és aláírva. Mostmeg konzíliumra ment a doki, aztán meg a műtőbe, így nem tudta aláírni, azt mondta ha a vizsgálattal végeztem, menjek vissza érte.

Elindultam a szakrendelőbe. 8,05-re értem oda. Már jópáran voltak előttem, kezdett a pumpa emelkedni. A rendelést jóval fél kilenc után kezdték meg a 8 óra helyett. Viszonylag gyorsan fogytak a betegek, de 9,20-kor a doktornő elhúzott. Kiszólt az asszisztens, hogy 10 perc türelmet kér, mert most váltják egymást. 3/4 10-kor jött meg a másik doktornő. Utána egyből engem szólítottak. Elmondatta velem hogy mi is a panaszom. Miután részletesen elmeséltem, még kérdezett egy-két dolgot a rosszulléttel kapcsolatban. Aztán le kellett feküdnöm az ágyra és úgy vizsgálta a reflexeket, majd ő is jött a kézszorítással. Majdnem elröhögtem magam. Neki jóval nagyobb volt a keze, meg egy kicsit molett, de kövérnek nem mondanám. Szerintem olyan 40 körül lehetett. Ő azért trükközött, mert keresztben volt a keze, így az enyémek közelebb voltak egymáshoz, ráadásul háton feküdtem, így nem tudtam akkora erőt kifejteni. Nem is acsarkodott. De nem is volt akkora fogás a kezén, lévén hogy volt akkora mint az enyém. Volt még néhány jelentéktelen ilyesmi vizsgálat, majd megírta a papírokat. A vizsgálatok amiket végzett, mind negatív lett, tehát nem talált semmit ami ne lett volna jó. De mivel rosszullét mégiscsak van, ezért EEG és MRI vizsgálatot írt, ami május 26-án, és június 4-én lesz. Az MRI azért egy kicsit érdekes lehet, hiszen semmilyen fém tárgy nem lehet a szervezetben. Óra, ékszer, piercing, beültetett fémlemez, stb. Mondom, protkó van, az is tartalmaz fémet. Az baj, de majd a vizsgálatot végzők elmondják a teendőt. Ha melegszik a fogam, szóljak. Az EEG vizsgálatra kialvatlanul menjek, mert fáradt állapotban a problémás agyterület aktívabb. Ez is jó, ha lehet, ne aludjak, vagy keveset. Ja, és vezessek így. Ha felcsavarodok a fára, feleslegessé válik az eddigi fáradozásom és az ők munkájuk. Na, mindegy. Ideadta a papírokat és eljöttem.

Irány vissza a sebészet az útiköltség papírért. Még nincs aláírva. Pont azelőtt jött ki a műtőből a doki, hamar aláírta és lebélyegezte. Látom, csak a keddi megjelenés van igazolva. Hát a mai, kérdezem. Azt ők nem tudják igazolni, mert ők nem vizsgáltak. Azt amoda kellett volna. Jó, mondom, de ez a papír reggel óta itt van, azt mondta, hagyjam itt. Na, akkor ez a kanyar saját kontó lesz. Nem, azt mondja, menjek vissza vele és a doktornő leigazolja. Oké.

Visszamentem, pár perc után kijön az aszisztencia, ugrok oda, mondom mi a nyűgöm, a papír a sebészeten maradt, írja már alá a doktornő. Oké. fél perc múlva megkaptam és jöhettem el. Ekkor negyed 11 volt.

A kocsihoz menet az előre megvett két kifliszerű képződményt eltüntettem a búrámban, majd ittam üdítőt. Vittem magammal mindent, én még egyszer nem koplalok. Irány haza. Na, mondom vajon most mi történik hazafelé, mert a Gyuláról hazajövetel mindig nevezetes szokott lenni. Kedden a benzin, amikor a bátyámat vittem a kórházba és már jöttem haza, egy madár nekirepült a szélvédőnek és kitört. Most szerencsére nem történt semmi, rendbontás nélkül hazaértem.
Tegnap megcsináltattam a zöldkártyát. Az is drágább lett 250 Ft-al. Ha már a műszaki 29-én lejár, nekem meg 26-án és 4-én kell menni, beszélni kellene a szerelővel, hogy a műszakit 27 és 3-a közé szorítsa már be. Nem volt a műhelyben, lehet hogy vizsgáztatni volt vagy ő is a kórházba vitte az anyját ellenőrzésre. Na, mindegy, holnap beszélek vele.

Visszatérve az írásom elején említett még nincs bajra. Az EEG-s vizsgálat kérő lapra a doktornő ráírta: Epilepszia? Így, kérdőjellel a végén. Hát, végül is mindegy minek hívjuk a gyereket, már régen nagykorú, ez nem is idegesít, mindegy minek hívják a betegségemet. Inkább az aggaszt, hogy mitől lett szaporább a rosszullét. Azért mert gyakrabban felidegesítettek az utóbbi fél évben, vagy azért mert rohad az agyam. Na, ez nem mindegy. Mert ha az első, akkor minden oké, de ha az utóbbi, akkor nagyon nem kóser a dolog. Persze dilibogyók léteznek, de csak ne kelljen már nap mint nap szednem. Ha idegi alapon szaporodtak meg a rosszullétek, akkor a két érintettel el kell hogy beszélgessek, ha nem akarnak idő előtt a föld alá dugni. Az EEG-t akár most is meg lehetne csinálni, mert fáradt is vagyok, meg a fejem is fáj. Ennél ideálisabb időpontot keresve sem lehetne találni.

Május 26, EEG vizsgálat



No, akkor a mai vizsgálatról. Semmi extra nem volt benne. Reggel 8 óra 1 perckor értem a kedvenc parkolómba. Egy vén faszra 2-szer kellett rádudálni, mert a parkolóban az út közepén gyalogolt. Ott amúgy is keskeny az út, nem tudtam volna kikerülni. A harmadik dudálásra eszmélt fel hogy láb alatt, pontosabban majdnem kerék alatt van. Mikor jöttem el a parkolótól, visszanézek, látom a vén hülye megin ott gyalogol, lépésben kíséri egy másik autó. Neki is lehetett volna ajánlani egy neurológust.

De visszatérve a tárgyra. Elbandukoltam a kórházba, úgy emlékszek azt mondták az új épületben van a vizsgálat helyszíne. Mivel kiírva nem láttam sehol hogy EEG-t csinálnának, egy fehérköpenyes hölgyeménytől megkérdeztem hogy hova is kell mennem. Mondja, nem ebben az épületben van, hanem a szakrendelőben. Na, akkor mehettem vissza, mert ott mentem el mellette.

Negyed 9 volt mikor odaértem. 2-en ültek kint a folyosón. Sejtettem hogy nem kell sokat várnom, hiszen időpont volt adva. Aztán kiderült, az a másik két személy nem is oda várt ahova én. 8.26-kor kijön az aszisztencia, kérdi hogy ide várok-e. Mondom igen, és adom a papírokat. 2-3 perc várakozás után már mehettem is be. Odabent a vizsgálószobában egy mamikából már lógtak a drótok. Egy-két kérdést tettek fel, hogy szédüléskor merre forog a világ, volt-e eszméletvesztés meg ilyenek. Nem sokat faggatóztak. Közben a másik asszisztens elkezdte a fejemre felpakolni a cókmókot. Az egy ilyen gumiból készült, pontosabban gumiszalagokból, majdnem mint a szelepgumi a kerékpárhoz, "sapka"-szerűség. Persze nem olyan zárt. A gumikra volt szerelve az elektróda érintkezői. Eligazgatta a fejemen, majd minden érintkező alatt valami kenőcsbe mártott vattával bekente a fejemet a jobb érintkezés érdekében. (Biztosabb legyen az áramütés. :) ) Ezután az érzékelőkbe a csatlakozókábeleket dugdosta bele. Mire ezzel végzett, a mamika is elkészült, levették a fejéről a szelepgumisapkát, majd mehetett a dolgára. Én következtem. A másik szobába le kellett feküdni háton. A kábeleket csatlakoztatta a géphez. Hú, micsoda gép volt az. A legmodernebb része talán a monitor és a billentyűzet volt. Maga a gép formája erősen a 60-as, 70-es évek világát tükrözte. Biztos nem mostani kiadású gép volt. Szóval mikor összedrótozott, elmondta hogy csukott szemmel kell a vizsgálatot csinálni, lazuljak el, ne nyissam ki a szemem, csak ha mondják, meg majd ha kérik, akkor mélyebb levegővételt kell csinálni egy darabig. Úgy is volt. Egynémely elektróda rosszalkodhatott, mert hozta a csirízt megint és azt baszogatta, azt mondta hogy úszik minden elektróda. Mozdulatlanul kellett feküdni. Mintegy 20 percig tartott a vizsgálat. Nem olyan egyszerű ám teljesen mozdulatlanul feküdni 20 percig. Ráadásul az a szelepgumisapka úgy szorította az államat, alig bírtam, meg győztem nyelni. A vizsgálat vége felé erős lámpával különböző frekvenciával villogtattak. Az ilyesmi sosem volt rám hatással, úgyhogy úgy gondolom ebből részemről nem sokat tudtak meg. Azt tudom az epilepszia rohamnak egyik leggyakoribb és legkönnyebb kiváltó oka a villogó fény. Aztán ezzel végetért maga a vizsgálat. Eredmény fél egykor. Kérdik, megvárom, vagy visszajövök. Mondom, majd visszajövök valamikor, én nem várok emiatt 3 és fél órát. Úgyis jövő szombaton menni kell az MRI-re, aztán a két vizsgálat eredményével a dilidokihoz vissza kell menni. Attól függően hogy a másik eredménye mikor készül el, majd érte megyek és akkor a doktornőhöz beviszem a papírokat. Az pénteki napokon rendel, úgyhogy majd időzítenem meg egyeztetnem kell. Jövőhét utáni héten mindenképpen mennem kell, csak azt nem tudom hogy 1-szer, vagy 2-szer. Attól függ hogy az eredmények mikor lesznek meg, meg hogy rendel a doktornő. A vizsgálat egyébként tényleg 20 percig tartott. Pont 9 óra volt hogy végeztem. A másik páciens már ott ült a székben a szelepgumival a fején. Egy futó pillantást vetettem a monitorra, azon nagyon egyforma, szabályos cikk-cakkok voltak. Persze csak a legvégét láttam. Az útiköltség elszámolást lebélyegezték, csak nem volt ott a doki aki aláírja, úgyhogy mikor megyek az eredményért, az pótolni kell.

Negyed 10-kor indultam haza és 10.18-ra itthon is voltam.Ilyen fáradtan ebben a melegben semmi kedvem nem volt várni fél egyig, hogy megvárjam a vizsgálat eredményét. Persze kíváncsi vagyok rá, de a fáradtság nagy úr.

Június 4, MRI vizsgálat


Egy vizsgálaton megint túl vagyok. Eredmény még nincs, majd csak hétfőn lenne. Reggel 7-re kellett menni. Mentem időben, így 6:45-kor a kórházban voltam, ahol a vizsgálatot végzik. Nem volt senki előttem, a rendelés is 7-kor kezdődött, én voltam az első páciens. Közben kerekesszékkel egy nőt hoztak a kórház egy másik részéről, azt be is tolták. Aztán még két idősebb férfit kísértek oda, ők is kórházlakók voltak. A nő egész addig bent volt míg én is bementem, hogy mikor végzett, nem tudom, de az nem is zavarta az én vizsgálatomat. A két idősebb férfit hívták be először. Nem sokáig voltak bent, fejenként olyan 5 percig.
Aztán én következtem, 7.18-kor. Megkérdezték hogy van-e rajtam és bennem valami fém. Mondom nincs, kivéve a beépített műfogat. Mondja a hölgy, az nem lényeges, esetleg a képalkotást zavarhatja, de én semmit nem érzek belőle. Megkérdezték voltam-e már ilyen és CT vizsgálaton. Egyiken sem voltam, úgyhogy teljesen ismeretlen mindkettő. Közölték hogy a vizsgálat 25 percig fog tartani, közben ne mozogjak. Ezután aláíratták a vizsgálatba való beleegyezést igazoló lapot.
Fel kellett feküdni egy keskeny hosszú ágyszerűségre, kezembe nyomtak egy gumírozott hívógombot, ha bármi történne, akkor azzal lehet jelezni a vizsgálat megszakításáért. A fejemnél egy kis piros lézerrel pozíciót vettek, hogy pont egyenesen álljon a fejem. Aztán egy műanyag-szerű rácsos ívelt "burkolatot" húztak a fejem fölé, majd így mindenestől toltak a gép belsejébe. Bent tényleg nagyon szűk a hely. Nem vagyok klausztrofóbiás, de még én is kényelmetlenül éreztem magam azon a szűk helyen. A fejem és a gép belső burkolata között talán 15-20 centi volt. Kellemes hűvös levegő áramlott a lábam felől a fejem felé. Az kellett is egyrészt a folyamatos friss levegő ellátás miatt, másrészt pedig a test termelte hő elvezetése céljából. Vizsgálat közben nem szabad mozogni. Tettek fel egy munkavédelmi fülvédőt is, hiszen nagyon hangos a gép. De még így a fülvédőn keresztül is nagyon hangos volt. Különböző zúgó hangok hallatszottak a gépből rövidebb-hosszabb ideig. Néha meglepődtem a váratlan erős hangtól, de kibírtam moccanás nélkül. Vagy kétszer elbizonytalanodtam, mert mintha a tüszkölés kerülgetett volna. De aztán szerencsére nem lett belőle semmi. A gép egész vizsgálat alatt, mint valami gigászi pumpa, fújtatott. Elég furcsa hangja volt. A vizsgálat legelején azt hittem a gumigombot meg kell nyomnom. A gépbe tolás után egy kicsit elkezdtem szédülni, de ez nem a vizsgálati módszer miatt volt. Sosem szerettem a nagyon alacsony párnát, hát a gépben viszont szinte teljesen vízszintesen feküdtem. Ráadásul a szűk hely miatt csak nagyon rövid távolságra láttam el, ami a szédülés szempontjából igencsak hátrányos. Becsuktam a szemem és végig így voltam a vizsgálat alatt. Megpróbáltam valami kellemes dologra gondolni, mintha valahol kint a szabadban lennék. Ez segített is, az enyhe szédülés teljesen elmúlt. Aztán a gép hangjait hallgattam, próbáltam elképzelni hogy éppen hogy folyhat a feltérképezés.
Maga a vizsgálat tulajdonképpen ennyiből állt. Vizsgálat után közölték hogy az eredmény hétfőre lesz meg. Pedig már bíztam benne hogy a képeket megnézhetem. Na mindegy. Jövőhéten ennek és az EEG vizsgálatnak az erdményével visszamegyek a neurológushoz, az mond majd valamit hogy a vizsgálati eredményben van-e valami pozitív vagy nincs. A vizsgálat tényleg 25 percig tartott, 7.46-kor hagytam el a vizsgálót. Eljöttem a kórházból, még csináltam egy kis városnézést és indulás haza. 11.30 körül értem haza, a kocsi is rendesen szuperált, nem volt vele gond.

Június 10, EEG, MRI lelet és neurológus

Hát eljött a mai nap is, amikor is tisztábban látok a bajomat illetően. Nézzük szépen sorjában. 7.52-re értem a szokásos gyulai parkolóba. Először a kórházba mentem az MRI eredményéért. Nem sokat vártam, talán 1 perc lehetett, jött egy fehérköpenyes nénike, mondom neki, a vizsgálati eredményért jöttem. Kérdezi a nevemet és hogy CT, vagy MRI vizsgálat volt. Mondom MRI. Eltűnik az egyik ajtón keresztűl a folyosóról, majd pár másodperccel később már jön is és egy A4-es méretű lapot hoz.

Hú, gondoltam, vagy nincs semmi bajom, vagy nagyon nagy a baj, a többi leletet talicskával fogja hozni. De nem hozott többet, azt az egy lapot a kezembe nyomta. Megköszöntem, elköszöntem tőle és útban a szakrendelő felé végigfutottam az írást. Ah, semmi extra, minden oké, azért ilyen rövid a leírás. Azért abban bíztam, a készített képeket is ideadják, szerettem volna megnézni. Na, mindegy, azt nem adták. Biztos titkosították 90 évre. Oké, akkor irány az EEG eredménye, abban lesz a hunyó.

Elcaplatok a szakrendelőbe, egyenesen fel a második emeletre, ahol volt a vizsgálat. Leülök, várok. Előveszem mégegyszer az MRI vizsgálat eredményét, átolvasom tüzetesebben. Van abban valami, csak akkor én azt az utolsó előtti sort, kihagytam. "Frontalisan mk. o. egy-egy pontszerű jeldús képlet ábrázolódik FLIAR képeken (infarctusra utal)." Hát ez remek. Szóval volt egy remek kis agyi infarktusom. Na, mondom, ezt nem úszom meg ennyivel. Lehet majd marék számra szedni a gyógyszert. Úgy 5-6 perc várakozás után kijön az aszisztencia, mondom neki az eredményért jöttem, meg nyomom a kezébe az útiköltség elszámolást, amit a vizsgálatkor a doktornő nem bélyegezett le, mert nem volt ott. Talán egy perc telt el, már hozza is az eredményt.

Ideadja, majd mondja, mindjárt hozza az útiköltség papírt is, csak elviszi az egyik dokihoz lepecsételni, mert most nincs ott egysem. Jön mindjárt, ígérte, majd megkérdezte, esik-e az eső. Mondom, most éppen nem. Nembaj, azért visz esernyőt. Átment a kórházba lebélyegeztetni a dokumentet. Olvasom az EEG-s eredményt, de abból semmit nem tudtam megállapítani hogy jó, vagy rossz valami. Körülbelül 10 perc után jött vissza az szisztencia az útiköltség elszámolásommal. Ideadta, majd elköszöntünk egymástól. Irány a földszint, a neurológus. Ekkor 8.18 volt.

Már egy páran ott ültek, én is letelepedtem. Olyan fél 9 körül kijön az aszisztencia, mondja, még nincs itt a doktornő és elviharzott egy másik helyiségbe. Mily meglepő, gondoltam. A múltkor is majdnem 3/4 10 volt mikor megjött. Az aszisztens jön vissza, na mondom, letámadom, kezébe nyomom a papírokat, akkor már fél lábbal bent vagyok, a többiek már csak utánam jönnek. Be is vitte, úgy látszik a többiek már leadták, mert senki sem ugrott rajtam kívül. Teltek-múltak a percek, negyedórák, félórák. Doktornő sehol. Már kezdett emelkedni a pumpa, hogy a fene egye meg, 8-tól lenne a rendelés, már több mint másfél órával elmúlt, a doktornő sehol. 9.41-kor jött meg a doktornő. Behívták az első pácienst. Túl sokáig nem volt bent, de két mentős egy öreg mamikát és egy öreg papikát hoztak, akiket egyből sorra vették az első páciens után. Aztán szép lassan fogyatkoztak a betegek. Épp azt néztem, hogy már csak egy fiatal srác van előttem, amikor a doktornő kiugrik az ajtón és elviharzik. Ez jó jel, ha a doktornő elmegy valahova, aztán én következek. Mintegy 10 perc múlva jött vissza, és utána tényleg én jöttem. Bemegyek, leültet, olvasgatja a dokumentációt. Azt mondja, az EEG teljesen negatív, nem is kell rá több időt fecsérelni. Viszont, az MRI vizsgálat mutat valamit. Méghozzá agyi infarktusokat. Merthát ugye, ebből sem egy van, nekem semmiből nem elég egy. Az alapvető probléma egy agyi érszűkület, amin nem tudja a vér eljuttatni minden helyre az oxigént az agyban. Átmeneti oxigénhiány okozza a rosszulléteket. Az infarktus is emiatt volt. Gondoltam magamban, akkor az agyam egy részét ki lehet lökni a macskának, az már csak dísznek van odabent. Megoldás a problémára: 1x100 mg Aspirin Protect szedése, naponta egyszer, minden nap. Innét fogva folyamatosan. Tehát a sárga földig. Ez a gyógyszer hígítja a vért, miáltal a beszűkült területeken is könnyebben tud átfolyni, így a leszűkült területeken is biztosítani tudja a friss oxigén ellátást. Persze ettől még lehetnek rosszullétek, de ritkábban. Sajnos olyankor azt a pár óra kellemetlenséget el kell viselni. A gyógyszert 90%-os támogatással kapom ha receptre van írva. Anélkül is megvásárolható, de jóval drágább. 50 szem van egy dobozban, így 93 Forint. Teljes áron pedig 928 Ft lenne. Kérdeztem a doktornőtől, hogy a rosszullétek megszaporodását előidézhette-e az hogy az utóbbi jó fél évben több idegesítő tényezővel találtam szembe magam. Azt válaszolta, egyértelműen attól lehet. Próbáljam kerülni a stresszt, az idegességet. Nem lesz könnyű, de megpróbálom. Megírta a zárójelentést és ideadta.

Azt mondta, ezzel a betegséggel 120 évig is el lehet élni, de a gyógyszert rendesen szedni kell. Ezután kijöttem a rendelőből és mehetett a következő delikvens.

Kint olvasom amit írt: Diagnózisok: G4500 Vertebrobasilaris syndroma,
G3100 Körülírt agyi sorvadás.
Szóval elrohadt az agyam egy része. Nem kapott elegendő oxigént és kampec. Tehát úgy néz ki a helyzet, hogy az agyi érszűkület miatt volt az agyi infarktus, amitől az érintett agyterület elsorvadt. A vizsgálatokból nem állapítható meg hogy mikor történt az infarktus, de én a legutóbbi rosszuléthez kötöm, hiszen ezóta tapasztalok olyan problémákat, amik korábban nem voltak. Már csak abban bízok, hogy legalább nem romlik tovább a helyzet, és a gyógyszer szedésével a rosszullétek száma ritkulni fog. Persze ehhez nyugodtabb életvitel is kell, ami már nehezebben megoldható, de valahogy meg kell próbálnom. Titkon abban is reménykedek, hogy az időjárási frontokhoz kapcsolódó fejfájások is ritkulnak vagy megszűnnek a gyógyszer szedésével. Miután megtárgyaltam magammal a jövőbeni kilátásaimat, elindultam a kocsimhoz. Mivel az útiköltség elszámolást lebélyegezték és nincs több üres hely, nosza, váltsuk ki a pénzt.

Rövid autókázás és keresgélés után megtaláltam az OEP kifizető irodáját. Talán 10-15 perc kellett a lerendezéshez. Az útiköltség összege viszont vicc. A tényleges költség alig több mint a felét (56%) fizették ki. Hát nem ezen kéne spórolni. Vissza az autóhoz. Ekkor jutott eszembe, parkolójegyet nem váltottam. Na, már csak a mikuláscsomag hiányzik. Szerencsére nem jártak arra a parkolóőrök, gondolom nem akarták áztatni magukat az esőben. Nyugodt lélekkel ültem az autóba és indultam haza.

Kollégáim és ismerőseim rosszabbul fogadták a hírt mint én. Valahogy ők nagyobb tragédiának vették a diagnózist. Lehet hogy rajtam később jön ki az utóhatása, de egyelőre jól viselem az eredményt. Még nem gondoltam bele, hogy bármikor, akár hirtelen is lehet rosszabb a helyzet, ahol látványosabban jelentkezik az oxigénhiány következménye.

Június 17, Carotis ultrahang vizsgálat


Újabb nap, újabb vizsgálat. Délután 2-re volt jelenésem. Mentem időben, úgyhogy 3/4 2-re ott is voltam. Páran ültek kint a folyosón, talán 4-5 személy. Kis idő múlva jön az aszisztencia, adom a papírokat. Azt kérdezi, én is mára voltam-e előjegyezve. Mondom igen, kettőre. Fancsali képet vágott, majd eltűnt a vizsgálóban. Szépen fogytak a páciensek.
Még nem volt 2 óra, már szólítottak is. A vizsgálóban jó félhomály volt, alig lehetett látni. Gondolom azért volt úgy besötételve, hogy a monitorokat jobban lássák. A doki a számítógépen pötyögött. Mikor végzett, átment a szomszéd helyiségbe. Derékig vetkőzve kellett a vizsgálóasztalra háton felfeküdni. Egy kicsit lejtett az asztal a fej felé, de a láb amúgy is magasabban volt, mert azon a részen meg volt döntve fölfelé. Ott feküdtem olyan 2-3 percig. Az aszisztencia a számítógépen pötyögött valamit, majd nyomtatott, de rájött hogy az nem is kell és össze is gyűrte, bele a szemétkosárba. Mikor végzett, már jött is vissza a doki. Mikor hozzákezdett volna, a szomszéd helyiségből átjött egy nő, valamit kérdezett a dokitól, aki kissé ingerülten válaszolt neki, hogy már többször elmondta hogy hogy kell csinálni. Valamit valamivel össze kellett volna hasonlítani. De úgy látszik nem ez volt az első eset hogy rákérdezett, mert az aszisztensnek később ezt mondta is a doki. Akkor odaült a gép mellé az orvos, és kérdezi hogy:
- 68-as?
- Igen. –mondom
- És már baj van az ereivel?
- Hát úgy néz ki.
Megkérdezte milyen műtét előtt állok. A körülbelül gyufásdoboz méretű ultrahangos fejjel, ami valamilyen világoskék kenőccsel volt bekenve, az ütőereket mindkét oldalon végigtapogatta. Belehallgatott hogy milyen a véráramlás hangja. Egyforma volt mindkét oldalon. Kicsit méltatlankodott, hogy minek kérték ezt a vizsgálatot, amikor minden rendben. Mindkét oldali carotis egyforma, szűkület nincs. Egy kicsit egyenletesen rücskös az erek fala, valami lerakódás van rajta. (mész minden mennyiségben :) attól tud még hülye lenni az ember) Valószínűleg koleszterin, de majd az illetékesek eldöntik mi legyen vele. Ezzel véget is ért a vizsgálat. A melkasomra tett papírral kellett magamról letörölgetni a kenőcsöt. Kinyomtatták és kezembe adták az eredményt.

Felöltöztem, elköszöntem és eljöttem. Az egész vizsgálat nem tartott tovább 6-7 percnél, de ebben már az is benne volt, hogy a másik helyiségben azzal a nővel beszélt a doki.
Szóval szűkület nincs, de valami lerakódás van, mert az ér falainak simának kellene lennie. A koleszterint kicsit furcsának tartom, hiszen nem igazán eszek olyan kaját (nem szeretem) ami a koleszterin szintet növelné. Hogy tényleg ez van-e lerakódva, azt egy koleszterin-szint vizsgálattal lehet eldönteni, amihez újabb vérvétel kell. De ezt majd eldöntik a sebészeten vagy a háziorvos hogy kell-e vele foglalkozni.

Június 21, vérvétel

Június 20. Ma voltam a háziorvosnál, a pénteki vizsgálat eredményét mutattam be. Elmondtam hogy mit mondott az orvos a göcsörtös érfalakról és a lerakódásról. A háziorvos az illetékes az ügyben, ezért vérvizsgálatot kért, ami holnap, azaz 21-én lesz.


Rákérdeztem a sportolásra. Azt mondta, míg az erekről a lerakódást nem tüntetjükl el, addig szó sem lehet róla. Ezt én is gondoltam, hiszen a levált lerakódás egy szűkült érszakaszba jutva igencsak végzetes lehet. A korábbi vérvizsgálat alapján most is megnézik a cukorszintet, mivel az egy kicsit magasabb az engedélyezettnél. Ezenkívül a koleszterinre és egyéb más összetevőkre is kiterjed a vizsgálat. Úgy látszik nincs elég bajom, lehet hogy még egy diabetes-em is van? Nagyon nem kéne. De pár nap múlva úgyis megtudom.

Június 22, kardiológiai vizsgálat, aneszteziológia, sebészet, vérvétel eredménye


Eljött az utolsó vizsgálat napja is. Kardiológia. Negyed 10-re kellett mennem. Nem volt éppen 9 óra mikor ott voltam. Pár perc várakozás után már szólítottak is. Az asszisztens megmérte a vérnyomásomat, ami 140/85 volt. Talán sosem volt ennyi, én reggel 121/76-ot mértem. De egészségügyi intézményben mindig több szokott lenni mint otthon. Nem is idegesített. Ezután fel kellett feküdni az ágyra. Rám rakták az EKG szipákjait, majd pár másodperc múlva köpte is kifelé a gép a papírt.



Kérdezi az asszisztens, a mellkasomon a szegycsont fölött az a vöröses folt mióta van? Ilyenkor melegben jobban szokott viszketni? Mondom, igen, már régóta ott van. Nem akartam mondani, hogy az is ott díszeleg már vagy 15-20 éve. Én már csak ilyen vagyok, gyűjtögetem a kórokat. Azt mondja, a Canesten kenőccsel szépen el lehet tüntetni. Ezután felöltöztem és egy másik helyiség várójába kellett átmennem, azt mondta, majd szólítanak.

A váróban már voltak néhányan, talán 5-6 személy. Mondom, ha ezeket végig kell várni, akkor hosszú lesz a nap. Közben beszédbe elegyedtem egy illetővel, ismerősnek tűnt, persze hogy az volt, az is füzesgyarmati. Pár percet beszélgettünk, mikor már szólítottak is. Bementem, deréktól fölfelé kellett levetkőzni. Csak egy ing volt rajtam, azt hamar ledobtam. Leültem a doki elé, aki éppen telefonált. A fiának volt valami egészségügyi problémája, úgy vettem ki a szavaiból, az sem egyszerű eset. Mikor végzett, végignézte a papírjaimat. Persze mindet nem adtam oda neki, csak ami rá is tartozott. Meglepődött az infarktusomon hogy ilyen fiatalon már sikerült összeszednem. Kérdezett egy-két dolgot a rosszulléttel kapcsolatban. Volt-e valamilyen mellkasi problémám. Mondom nem. Ezután fel kellett feküdni az ágyra. Az ultrahangos érzékelőt bekente a síkosító zselével, majd a szívemet vette kezelésbe. Különböző méreteket mondott, amiket az asszisztens gépelt, készült a vizsgálati eredmény. Aztán bal oldalra kellett feküdnöm, bal karomat a fejem alá, kihúzódni az ágy szélére. Mondom, nem egyszerű háttal az ágy szélének, kihúzódni a szélére, nem akarok leesni. Mondja a doki, nem esek le, ő ott áll. Jó. Kihúzódtam a szélére, majd a szív és környékét másik ultrahangos fejjel vizsgálta. Úgy odanyomta a bordáimhoz, azt hittem eltöri valamelyiket. Nyomta, mintha csak a szívhez akarta volna odanyomni. Nem fájt, de kellemetlen érzés volt ahogy a bőrömet a bordák és az ultrahangos fej közé szorította. Mikor ezzel is végzett, fel kellett ülni az ágyon, sóhajtozva kellett venni a levegőt, ő meg hallgatta hogy a tüdő rendben van-e. Az ilyen teljesítménynövekedés-mentes nagy levegővételeket sosem szerettem, mert a túlzott oxigénmennyiségtől a szédülés mindig előjön. Olyan, mint amikor szájjal kell egy strandlabdát vagy gumimatracot felfújni. Biztos volt már ilyen érzése mindenkinek. Végül is mindent rendben talált a doki, adott egy papírtörlőt, amivel magamról letörölgettem a síkosító anyagot. Felöltöztem, majd még egy-két lényegtelen dolgot kérdezett, meg véglegesítették a jelentést. Aláírta, lebélyegezte, ide adta a dokumentumokat.

Nézem, az útiköltség elszámolás nincs lebélyegezve, aláírva. Mutatom neki, hogy legyen szíves lebélyegezni meg aláírni. Megcsinálta és mondja, nincs semmi probléma, a rosszullétek hátterében nagy valószínűséggel az agyi infarktus áll. Műtétnek akadálya részéről nincs.

No, remek, akkor itt is végeztem. Mivel fél tízig még volt 2 perc, akkor jöhet a következő akadály, az aneszteziológusok. Na, mondom ott majd órákat kell ülni. Mily meglepő, talán 2-3 személy volt ott. Beadtam a papírokat, majd olyan fél óra múlva hívtak be. Leültettek és a doktornő olvasgatja a dokumenteket. Mondja, emlékszik rám. Mondom neki, én vagyok a kézszorongatós. Ja, igen, aki a kezeimmel... nem fejezte be a mondatot. Neki már az egész paksamétát odaadtam. Mondja, a cukor egy kicsit magasabb a lehetségesnél, az egy újabb vizsgálat tárgyát fogja képezni. Mondom neki, ma délutánra lesz meg a tegnapi vér és vizeletvizsgálat eredménye, a háziorvos kiírta a carotis vizsgálaton elmondottak alapján. Akkor jó, mondja, ha az érték olyan hogy nem kell dietetikushoz menni, akkor minden rendben, ők is áldásukat adják a műtéthez. Ő is megkérdezte hogy bagózok-e. Elmondta, hogy műtét előtt az Aspirin Protect-el le kell állni. Közben ő is megvizsgálta a szívhangokat és a tüdőmet. Megint sóhajtozni kellett. Na, gondoltam, ha sokáig kell még csinálni, mindjárt itt terülök el, aztán derítsétek ki megint mi bajom. Megkérdezte, azóta voltam-e rosszul. Mondom nem. Mikor is volt a utolsó rosszullét? Áprilisban, vagy májusban? Mondom neki, azt most így fejből nem tudom, de Pünkösd hétfő előtt 3 héttel, reggel fél hatkor. Csak vigyorgott és a szemeit forgatta. Azt mondja, részükről minden oké. Mikor lenne a műtét? Mondom nem tudom, most megyek a sebészetre. Ő is meg volt lepve az agyi infarktus és az érszűkületem kapcsán. Idősebb kor betegsége. Mutatja a papírokat a szakápolónak, hogy milyen szépen rendben minden meg van csinálva, hogy a doktor úr milyen szépen elrendezett mindent. Majd fel fogja hívni és megköszöni neki hogy milyen rendes. Én nem akartam közbe ugatni, hogy miért, ezt nem így kellene? Jól néznénk ki, a betegnek kellene kitalálni hogy milyen vizsgálatokat kérjen, meg ő egyeztetne időpontokat. De én úgy vettem észre, hogy nem ez az általánosan elfogadott szokás. Pedig ez így lenne természetes. Többen említették, szerencsém van, nagyon jó dokit fogtam ki. Bízok benne én is. Ezután ideadták a dokumenteket és eljöttem.


Na, még nagyon gyerek az idő, akkor irány a sebészet. Most mindent elrendezünk a műtét kivételével. Fölmegyek az emeletre, az asszisztens éppen telefonál. Na, mondom pont jó, ő kell nekem, ő intézett mindent. Kedves hölgyike, Évának hívják a névbilétája alapján. Azt nem láttam mi a férjezett neve. Az nem is lényeg. Mutatom neki a papírokat, hogy begyűjtöttem az összes szükséges dokumentet. Kérdezi hogy ki a dokim. Mondom neki, Bartóki doktor. Rendben, mindjárt jön, csak bemegy a műtőbe, aztán megbeszéljük a részleteket. Tényleg nem volt oda sokáig, talán 5-10 percet vártam a folyosón. Jött is, behívott a vizsgálóba. Elővette a műtéti előjegyzéseket, hogy mikorra van idő. Lapozgatja a naptárt és az előjegyzési füzetet. Mondja, ezen a héten már nincs hely, a következő héten sincs, mert az egyik nap a műtőtakarítás, végül július 6-ban megállapodtunk műtéti időpontnak. Előtte levő napon 8 és 10 óra között mehetek bármikor. Még lesz majd aznap egy laborvizsgálat, hiszen még 2 hét van addig, az hosszú idő még. Az Aspirin Protect szedésével le kell állni majd, az utolsó gyógyszeres nap június 28.-a lesz. Azt majd műtét után megmondják hogy mikortól lehet újra szedni. Megírta a papírokat, ideadta és már végeztem is.

Éppen 11 óra volt. Mivel jól időben vagyunk, és már majd csak a műtétre kell jönni, ezért úgy döntöttem, az útiköltségnek nevezett alamizsnát felveszem.

Szerencsémre ott sem kellett várni, ment mint a karikacsapás. Irány haza. A háziorvos fél 3-ig rendel délután. Előtte bekopogtam a laborba, hogy a tegnapi vizelet és vérvizsgálat eredményét felmarkolja. Közölték, a doktornőnél van már a lelet. Remek. Várnom kellett, mert voltak előttem, de viszonylag hamar fogytak, meg beszélgettem is az egyik ismerőssel. Mikor az asszisztens behívott, a doktornő nem volt bent, mert előtte kiment, valami gyógyszerárussal, vagy nem tudom ki lehetett, azzal beszélt. Pár perc után jött is, az aszisztencia az újabb eredményeket beszkennelte a számítógépbe. Olvasgatja a leleteket, majd azt mondja, adtak-e receptet. Mondom, nekem nem adtak semmit, nem mondtak semmit. Azért kérdezi, mert az Aspirin Protect-el le kell állni, de vérhígítás nélkül nem maradhatok. Más gyógyszert nem írtak fel, de valami preventív szert adnak. Ha ők írják ki, akkor az 3000 Ft és 10 darab van benne, de annyira meg nincs szükség. Ha a kórházban írták volna ki, akkor jóval olcsóbb lenne. De majd a doktornő mindjárt eldönti mi legyen. Közben megnézte, van nekik a szekrényben olyan gyógyszer, Fraxiparine névre hallgat. Injekció, amit magamnak kell beadni. De ők is beadhatják, ha esetleg nem tudnám. Mondom, egy injekció beadása csak nem fog ki rajtam. Közben vissza is jött a doktornő, nézi a leleteket, látja az írást az Aspirin elhagyásáról. Mondja neki az asszisztens, hogy van még injekció nekik, akkor nem kell kiírni, nem kell érte fizetni. Legalább nekik sem marad ott, nem jár le a szavatossága. 6 darabot adtak, tehát azokat 29.-étől kell magamba döfni. Az elsőt megmutatják hogy kell, aztán a többit magamnak be tudom adni. Sosem voltam rosszul az injekcióstű vagy a vér látványától, úgyhogy menni fog a dolog. A vérvizsgálat eredményére kérdeztem még rá, mert ugye az is elkészült.


Tulajdonképpen semmi gond nincs. A cukor is alacsonyabb, csak 5,2, míg a múltkor 6,4 volt. Az a kis emelkedés lehett idegességtől, vagy ha előző este valami édes dolgot ettem. Azért egy próbát most is csináltam, előző este ettem cukrot, meg egy jó nagy darab krémest. Még így is normális, úgyhogy cukorbaj kihúzva. A kreatinin és a vérsüllyedés volt még egy kicsit eltérő, de szervi baj nincs, egy kicsit több folyadékot kell inni, akkor azok az értékek rendben lesznek. Elpakoltam a papírokat és az injekciókat. Mára végeztem az orvosokkal. Legközelebb július 5.-én találkozok velük, leszámítva azt mikor útiköltség papírt kérek a háziorvostól a műtétre bevonuláshoz.

Egy kis közjáték

Eljött az ideje az injekcióknak. Megmutatták hogy hogyan kell beadni. Nem vészes, könnyen megtanulható és egyszerű. Megírattam az útiköltség papírt is. Elmondtam a háziorvosnak, hogy volt két furcsa esetem. Egyik alkalommal egy illető kettőszáz valamennyi értékben vásárolt. 500-assal fizetett. Letette a pultra, én meg csak lestem a pénzt, nézem a pénztárgép kijelzőjén az összeget, bámulok bele a kasszába, és halvány fogalmam sem volt, hogy mennyit és hogy adjak vissza. Teljes filmszakadás. Pár másodpercnyi mélázás után mintha minden rendben lenne, már adtam is a visszajárót. A másik eset 1-2 napra rá történt. Az áru árát beütöttem a pénztárgépbe, majd onnan sehova tovább. Mintha csak akkor láttam volna azt a pénztárgépet először, fogalmam sem volt hogy mit nyomjak még meg rajta hogy a pénztárgép a blokkot kiadja. Már azon gondolkodtam, szólok a kollégámnak hogy segítsen. Szerencsére 4-5 másodperc után már tudtam mit csináljak. Mit nem mondjak, elég kellemetlenül éreztem magam. Mindent érzékeltem magam körül, tisztában voltam azzal is hogy éppen mit csinálok, de a helyzet teljesen idegennek tűnt, a pénztárgéppel nem tudtam mit kezdeni. Ezeket elmondtam a háziorvosnak is, aki azt mondta az ilyen rövid idejű kiesések az epilepszia késérőjelensége, de mivel az a vizsgálat negatív lett, így valószínűleg az agyi vérkeringési zavar áll a háttérben. A kórházban feltétlenül mondjam el, ott majd tudják mit is csináljanak. Újabb vizsgálatok, vagy gyógyszer.
Mit ne mondjak. Eléggé megdöbbentett az eset. Még korainak tartom hogy megkezdődjön az agyam amortizációja. Aki nem élt még át ilyen esetet, talán el sem tudja képzelni, milyen az, mikor az ember olyan dolgot felejt el, amit már évek óta csinál nap mint nap. Nem tudom hogy milyen lehetett a tekintetem azokban a másodpercekben, de azt hiszem elég furcsán nézhettem. Szerencsére most csak néhány másodpercig tartó emlékezet kiesés volt. De akár lehetne hosszabb idejű is, esetleg olyan, hogy nem jut eszembe az éppen elfelejtett dolog többet. Azt azért észrevettem hogy gyakrabban nem jutnak eszembe nevek, szavak, gépelés közben olyan hibákat vétek, amiket azelőtt sosem. Nem a helyesírási hibákra gondolok, hanem olyanokra, hogy szavakban betűket felcserélek, nem emlékszek hogy tettem-e mondatvégi írásjelet, hagytam-e szóközt szavak között és ehhez hasonlók. Gyakrabban ütök mellé a billentyűnek. A közérzetem továbbra is általában rossz. Ritkán vannak olyan napok amikor egész jól érzem magam. Kicsi szédülések, nyomott hangulat. Mint mikor alkoholt iszik az ember. A gyógyszer szedésének kezdete után 8-10 napig szinte minden rendben volt, de aztán megint olyan mint korábban. Nem is tudom. Attól tartok, ezek csak az első apró jelek voltak. Lesznek ezektől durvább kihagyások is. Nem túl fényes jövő áll előttem. És akkor ehhez képest mi egy sérv? Semmi.

2005 július 5, bevonulás a kórházba

9:20 Nem volt éppen 9 óra mikor megérkeztem a sebészetre. 5 ágyas szobában kaptam helyet. Jelenleg 4-en fekszünk a kórteremben. Adtak egy ágyat és egy üres szekrényt. Átöltöztem betegruhába, ami egy pólóból és egy valamikori tréningalsóból állt. Ezután nem sokkal jött egy szakoktató, aki felvette az adataimat. Elmondta, hogy déltől éjfélig csak folyadékot ihatok. Éjféltől semmit. Aláíratta a papírokat, majd elmondta, hogy jönnek majd az orvosok, azokkal lehet megbeszélni hogy altatásban vagy érzéstelenítéssel történjen a műtét. Ott kell majd elmondanom a másik betegségemmel kapcsolatos nyűgjeimet. Közben megint jött egy nővérke, beadta a szokásos Fraxiparine injekciót. Jobb karba adta. Én nekikészültem a hasbaszúráshoz. Kérdezi, hasba adja? Mondom, a többit oda adtam. De ha akarja, lehet karba is. Nekem mindegy.
9:43 Véremet kellett ontani. Kontroll vérvételt csináltak. Két tanuló végig figyelte a műveletet.
9:50 Három negyedéves hallgató jött. Kikérdeztek a betegséggel kapcsolatban. Rákérdeztek más betegségemre is, aztán arról faggatóztak. Meghallgatták a szívemet, majd a sérvet nyomkodták. Udvariasak és kíváncsiak voltak.
10:05 Megint jött két tanuló. Vérnyomást akartak mérni. Először is nem találták a pulzusomat. Aztán meg kiderült, rossz a vérnyomásmérő. Hoztak másikat és azzal megmérték. 140/90, sosem volt ilyen magas, de ez ilyen helyen érthető.
10:23 Levizuáltam a mellékhelyiséget. Azt mondta valaki, készüljek fel, borzalmas állapotok vannak. Örömmel állapítottam meg, hogy minden szép tiszta. Látszik, adnak a rendre.
11:45 Ebéd. Valamilyen levest adtak, de hogy milyet, nem tudtam megállapítani. Valami sós folyadék volt. Volt benne ecet, pirospaprika, meg mintha tojásdarabok úszkáltak volna a tetején. Úgylehet, savanyú tojásleves volt.
11:55 Megjött a kezelőorvosom is. Egy rövid pillantást vetett a sérvekre. Megtárgyaltuk hogy hálót ültetnek be. Jó két hónap szükséges mire a szövetek benövik, de jó erős lesz. Bírni fogja a tüszkölést, de egy kis kézrátétellel segíteni kell hogy kisebb legyen a terhelés.
13:35 Nagyvizit. A főorvos egy rövid tapintás és pillantás után bólintott, konstatálta a diagnózist. Tőlem elfordulva a kezelőorvosnak mondott valamit, halkan hogy mások ne nagyon hallják. Úgy vettem észre egy kis letolás volt. Annyit értettem, hogy azt mondta: "Mondtam már hogy laporoszkóp..." Lehet hogy ezzel arra akart utalni, hogy ne a hagyományos szikés módszerrel csinálják a műtétet, hanem laporoszkóppal. Ez jóval kisebb beavatkozás mint a szikés, gyorsabban lehet gyógyulni, viszont a hasfal nem lesz olyan erős mintha hálót ültetnének be.
14:23 Lázmérés. Az eredmény: 37,1 C.
14:35 Vércukorszint mérés. Eredmény: 5,2.
14:40 Megjöttek az altatóorvosok. Fiatal doktornő volt, feltett pár kérdést, majd ő is megvizsgálta a sérvet. Vele együtt jött egy fiatal orvos is. Ő is kérdezősködött, de leginkább a rosszulléttel kapcsolatosan. Hosszasan elbeszélgettünk. Megbeszéltük hogy altatásban csinálják a műtétet. Elmondta, az agybajomat célszerű lenne tovább vizsgálni, több célirányos vizsgálattal. A műtét holnap lesz, 8:30-8:45 körül. Én leszek az első.
15:45 Vérnyomásmérés. Eredmény: 140.
16:10 Hoztak egy vizeletmintás bögrét. Nem tudom mikor lesz benne anyag, nem régen voltam a w.c.-n.
16:45 Hoztak egy kék színű fürdőszert, amivel holnap reggel kell tetőtől talpig meg kell fürdeni. Adtak valamilyen fertőtlenítő szerbe áztatott törlőkendőt, amivel a műtétre váró oldalon a lágyékhajlatot meg kell törölni. Sok értelmét nem látom, holnapig még ezerszer elmegy a hatása. Fürdés után egy hálóingszerűséget kell magamra venni.
19:40 Újabb cukorteszt. Az első szúrás nem volt túl sikeres, nem jött annyi vér az ujjamból, ami a mintához kellett, ezért még egy szúrás. Eredmény: 4,9.
20:10 Egy nővér jön, hogy kérek-e enyhe nyugtatót. Mondom ártani nem árthat. Akkor az egyik felét 9-kor, ha nem tudok elaludni, a másik felét 11-kor kell bevenni. Éjfél után viszont tényleg semmit.
20:55 Bevettem a gyógyszer egyik felét, 23:03-kor a másik felét. Nem sok hatását vettem észre.

2005 07 06
5:00 Általános ébresztő, tisztálkodás.
5:40 Bekötötték az infúziót a bal karom vénájába. Ez végig bent lesz a műtét alatt, sőt utána is. Műtét utáni napon reggel veszik ki. Megvolt a vérnyomásmérés is. 140/90.
6:20 Lázmérés. Eredmény: 36,9 C.
6:24 Vérnyomásmérés. Eredmény: 130/80.
6:45 Újabb cukorteszt. Eredmény: 5,7. Most cserélték ki az infúziós palackot is a másikra. Kettőt kapok.
7:05 Lefolyt az infúzió. Vizeletmintát is kellett adni. Hamarosan újabb injekciót kapok, már ki van készítve.
7:55 Meghozták a nyugtatót. Befáslizták a lábaimat a trombózis megakadályozására.
8:05 Megjött a beteghordó értem. Meztelenül kellett a hordágyra feküdni. Betakartak egy zöld lepedővel. Elindultunk a műtő felé. A műtő előcsarnokában várakozni kellett mintegy 20-30 percet. A többiek készöltek a műtétre. Jött volna a műtéti terület borotválása, de azt én otthon megcsináltam. Aztán betoltak a műtőbe, feltették a vérnyomásmérőt. Időközönként automatikusan megmérte. Jön egy doki, fölémhajol és mondja mosolyogva, hogy most 10 évig nem szabad köhögni és tüszkölni. Mondom neki, az nem fog menni. Beadták az altatót a vénába. Pár másodperccel később szédülésfélét éreztem, ezért becsuktam a szemem. Néha ki ki nyitottam. Arra még emlékszek, valaki egy lélegeztető-maszk szerűséggel matat a pofám előtt és kérdezi valakitől: "Már alszik?" A válasz: "Nem tudom." Aztán pillanatok alatt elaludtam. A következő, amire emlékszek az az, hogy ébresztgetnek és fázok. Kérdezgettek dolgokat, válaszolgattam, de nem tudom miket kérdeztek. Egy maradt meg bennem. Azt kérdezték hogy vagyok. Azt válaszoltam, jól, csak borzasztóan fázok. Ekkor valamivel még letakartak. Aztán már arra emlékszek hogy az ágyamra raknak és betakargatnak. Még kérdeztek pár dolgot de nem emlékszek mit. Olyan 10 óra körül hoztak vissza a szobába. Mikor ocsúdtam, látom egy infúzió lóg belőlem. Rövid időkre elaludtam, de gyakorlatilag déltől már ébren voltam. Arra még emlékszek, a műtőből visszahozatal után vércukrot mértek. Eredmény: 5,2. Az infúzió lassan folyt le, és nagyon kellett pisilni. Kértem egy kacsát, de az ágyba pisilés nem nagyon ment. Mikor lement az infúzió üzentem a nővérnek. Megkértem, kísérjen ki a wc-re. Ott több sikerrel jártam. Eléggé szédültem mire visszatértem, teljesen lefőttem.
15:10 Lázmérés. Eredmény: 37 C.
15:40 Vérnyomásmérés. Eredmény: 120. Ez az igazi. Megkértem a nővért, a telefonommal csináljon már egy képet rólam, hogy a kollégáknal elküldhessem.

18:55 Újabb cukorteszt. Ezúttal 5,4. Igencsak nehezemre esik a járás. Olyankor fáj a műtét helye.
19:08 Vérnyomásmérés. Eredmény: 140.

2005 07 07
6:15 Lázmérés: 36,9 C, vérnyomás: 120/60, pulzus 55.
6:40 Tettem egy kis sétát a folyosón. Kimentem a társalgó teraszára.Kicsit hűvös az idő. Könnyebb leguggolni és felállni mint járni. De majd javul az is.
7:00 Kivették a tűt a bal karomból. Jól jött hogy bent volt, mert éjfélkor kértem egy fájdalomcsillapítót, mert nem tudtam oldalt feküdni. Egész éjjel háton fekve meg nagyon kényelmetlen.
7:08 Megkaptam a Fraxiparine injekciót is. Csak a tegnapi nap maradt ki, de az érthető is, a műtét miatt. A múmiafáslit is leszedhettem a lábaimról. Már úgy rakosgattam vissza, mert le akart esni. De mostmár végleg lekerült.
7:40 Megvolt a vizit. Levették a ragasztást. Megnézték a sebet. Holnap mehetek haza! A varratszedés idejét még majd megbeszéljük, azt mondta a főorvos.
13:10 Nagyvizit. Talán 1 percig tartott az egész. Minden rendben.
14:32 Lázmérés. Eredmény: 37,6 C. Hőemelkedésre kaptam egy Rubophent.
15:10 Vérnyomásmérés. Eredmény: 130.
18:38 Esti vizit. Egy érsebész az ügyeletes. Pillanatok alatt végigment a betegeken. Körülbelül fél perc volt a vizit.
20:00 Kértem a nővértől egy kis kenőcsöt, mert ahol volt a sebtapasz, egy helyen felmarta a bőrt és érzékeny lett. Még jó hogy csak azon a kis helyen marta fel, nem végig.

2005 07 08
6:05 Lázmérés. Eredmény: 37 C.
6:35 Vérnyomásmérés. Eredmény: 140/90. Kissé ideges vagyok, várom a hazamenetelt.
7:40 Megvolt a reggeli vizit. Áldását adta a főorvos úr a hazamenetelre. Pár perc múlva oda kell mennem a kezelőhöz, nézünk időpontot a varratszedésre.
7:55 Megbeszéltük a varratszedés időpontját. Július 19, 7:30.
8:05 telefonáltam haza, hogy jöhetnek értem.
9:30 körül megérkeztek értem. Átöltöztem, elpakoltam mindent. Elkértem a zárójelentéseket.


"Kiköveteltem" magamnak a napi Fraxiparine adagot, mert igencsak elfelejtkeztek róla. Kértem egy fájdalomcsillapítót az útra.
9:50 Indulás haza. Útközben a döccenős utak igencsak rosszul estek. De végülis 11:17-re hazaértünk. Most pihizek, de délután a kollégám kocsival felvisz a háziorvoshoz, bemutatom magam és a papírokat.

Július 19, varratszedés

Újabb nap, újabb beavatkozás. Reggel fél nyolcra voltam rendelve. Ott is voltam időben. Kicsit várni kellett, mert közben vizit volt, aztán a dokinak egy kisebb beavatkozást kellett csinálnia. De azt mondta az asszisztens, mindjárt jön. Kilenc óra múlt pár percel mikor hívtak. A doki éppen telefonált mikor beléptem a kezelőbe. Fel kellett feküdni az asztalra. Az asszisztens bekente valamilyen anyaggal a sebet. Gondolom valami fertőtlenítő szer lehetett. Nem csípett, nem éreztem semmit. Aztán jött a főorvos. Mire észrevettem volna hogy hozzáfog a varratszedéshez, már ki is vette. Aztán még lefújták valamilyen anyaggal, gondolom az is valami fertőtlenítő anyag lehetett. Ezzel kész is lett. Legközelebb szeptember elején kell mennem kontrollra, de ha valami gubanc lesz, akkor azonnal. Akkor beszéljük meg majd a másik műtét időpontját is. Az egész procedúra alig tartott 10 percet, talán még annyit sem.

Szeptember 7, kontroll, műtéti időpont

Újabb időponthoz érkeztem el a gyógyulásom rögös útján. 8 órára értem a sebészetre. Pár perc várakozás után jött az aszisztencia. Megkérdezte ki a kezelőorvosom. Mondja, pár perc múlva jön a doki, addig a társalgóban várjak. Jó fél órát kellett várnom, mikor szólítottak. A főorvos a hogylétemről érdeklődött, valamint megkérdezte a sebbel mi a helyzet. Mondom neki, minden a legnagyobb rendben. Azt mondja, akkor oké, keresünk egy időpontot a másik műtétnek. Elővette a naptárt és szeptember 20.-ában állapodtunk meg. Az keddi nap, előző nap bevonulok, ugyanúgy mint az előző műtétnél. Mondta, ugyanúgy hálót tesznek be, mint a jobb oldali esetén. Ezután a főorvos el is húzta a csíkot, rá vártak a műtétek. Az asszisztens hölgy behívott még egy idősebb urat is, tőle is vért kellett venni, ugyanúgy mint tőlem. A bácsinak elmagyarázta, hogy hova kell még neki mennie vizsgálatra és azt hol találja. Kicsit nehezen fogta fel az idősebb úr hogy hogy s mint is lesz a dolog, de az asszisztens türelmesen elmagyarázta többször is, hogy hova kell mennie, meg a vizsgálati lapokon is rajta volt. Bácsi el, jöttem én. Vérvétel. Már megszoktam, semmi extra benne. Most jól megtudtam figyelni, hogy a kis mintavételező üvegedényekbe ceruzahegy vastagságban egyenletesen spriccelt a vér. Hát, nem lenne nehéz elvérezni, az szent isten. Nade, ilyenről szó sem volt, ügyes keze volt a hölgynek. Ezután nekem is megírta a papírokat, amivel az aneszteziologusokhoz kellett átmenni, meg ami nálam marad.

Azt mondja, reméli most nem lesznek olyan gubancok mint a múltkor. Mondom neki, most biztos nem, az ügy azon része lerendezve. Az aneszteziologusok ugyanabban az épületben vannak, mint a sebészet, csak a másik végén. Már ültek ott egy páran a váróban. Egy idős bácsi mellett foglaltam helyet. Egyből elkezdett dumálni, meg kérdezősködni. Na, gondoltam, ha ezt így kell még két órán keresztül tűrni, akkor nekem régen rossz. Szerencsére látta nem vagyok számára jó beszélgetőpartner, így hamarosan abba is hagyta a pofázást. Olyan 3/4 10-re került rám a sor. Megint megcsinálták az EKG-t, kérdezősködtek a szedett gyógyszerekről, volt-e rosszullét az elmúlt időszakban, meg ilyenek.

Na, az EKG szipákjainak a nyoma vagy két hétig megint meglátszik majd. Szép vörös karikák vannak a bőrömön. Majd elmúlik. Most nem volt ott az a doktornő akinek megszorongattam a kezét. Közben az egyik szakápoló a nyomtatókkal rohangált, mert a régi elromlott. Hozott egy újat, alig bírta, csakúgy lihegett. Végeztek a vizsgálattal, kint kellett várnom míg a papírok elkészülnek. Talán 2-3 percet vártam, már hozták is.


Ezzel a dokumenttel irány vissza a sebészet. Szinte azonnal jött is az asszisztens hölgy, mosolyogva fogad, mondja, nézzük a papírt. Nézi, azt mondja, ó, most minden rendben. Akkor minden a megbeszéltek szerint. 20.-án műtét és akkor előző nap kell bemennem. A Betaserc és a Nootropil gyógyszereket továbbra is szedhetem, de az Aspirin Protectet 13.-ától ki kell hagyni. Majd megint jön az önszurkálós Fraxiparine-os megoldás. Nem okoz gondot hogy magamnak kell az injekciót beadni. Egyszer megmutatták hogy kell, a többi már megy egyedül is. Van már benne gyakorlatom.

Szeptember 19: Bevonulás a kórházba, 20.-án műtét.

Először is egy kis magyarázat. 19.-én bementem a kórházba. Ott közölték, hogy sajnos a főrovos úrnak közbejött egy temetés, emiatt a keddi műtétei elmaradnak. Szerdán, tehát másnap lesz csinálva. Dönthetek úgy is hogy bentmaradok, vagy ha gondolom, másnap visszajöhetek. Én úgy döntöttem, hogy inkább másnap visszajövök, miért lennék bent tovább egy nappal is mint szükséges. Kérdezem a nővért, az az ágy nem üres-e véletlenül, amelyiken a múltkor feküdtem. Azt mondta, éppen pár perce fektetett oda egy beteget, de amúgy sem azt az ágyat tervezték nekem. Menjek vele, és megmutatja. A folyosón a második szoba volt a kijelölt objektum. 3 ágyas kórterem, a másik két ágy foglalt volt már, de csak az egyik beteg volt a szobában. Megismerkedtünk egymással, váltottunk pár szót, aztán én már jöttem is el.
Akkor lássuk az eseményeket.

2005 09 20
9:30 Megérkeztem és elfoglaltam a helyemet. Átöltöztem, bepakoltam az éjjeli szekrénybe. Mozgott a szekrény egyik lába, ezért összehajtogatott papírlapokat tettem alá.
10:05 Megjött a nővér, adategyeztetést csináltunk. Vérvétel nem lesz, azt mondták. Lázmérés is megvolt, eredmény 37 C fok.
10:15 Megkaptam a Fraxiparine injekciót.
10:54 Vérnyomásmérés. Eredmény: 130/80.
11:45 Ebéd. Tarhonyaleves. Kicsit tartalmasabb mint az első műtétkor.
12:15 Jött az altatóorvos. Kérdezett pár dolgot, majd meghallgatta a tüdő és a szív hangjait. Megtapogatta a gerincemet.Gerinci érzéstelenítéssel akarta a fájdalmat kikapcsolni. Én rábeszéltem, mégiscsak altatásban legyen. Beleegyezett, azt mondta, végülis kizáró ok nincs, bár ezt a műtétet nem így szokták csinálni. Higgyem el, ő tudja mivel jár az egyik és mivel a másik. HA őt kellene műteni, ő a gerinci érzéstelenítést választaná. Akkor válaszd, gondoltam magamban, de míg én viszem vásárra a bőrömet, had én döntsem már el, nekem melyik a jobb. Tisztában vagyok vele hogy az altatás nagyobb kockázattal jár a beteg számára. Doki elmondta még, a műtőben szúrnak egy vénát, azon keresztül kapom majd az altatót és a szükséges gyógyszereket. A műtét alatt egy cső lesz a számban, amin keresztül lélegeztetnek. Műtét végeztével ezt eltávolítják, majd várhatóan ugyanide, ebbe a szobába hoznak vissza. Nem találtam szimpatikusnak az altatóorvost, sőt kifejezetten ellenszenves volt. Még egy kicsit arogánsnak is tűnt.
13:40 Nagyvizit. Az osztályvezető főorvos megnyomkodta a sérvet. Ennyiből állt a vizit.
15:13 Lázmérés, eredmény: 37 C fok.
15:40 Lassan telik az idő. Néha olvasgatok, de ettől nem megy sokkal gyorsabban az idő. Korog a gyomrom, éhes vagyok, de evésnek helye már nincs, csak folyadékot lehet inni. Kicsit fáj a fejem, de ez így volt az előző alkalomnál is. Majd elmúlik, egyelőre nem kérek fájdalomcsillapítót. Tűröm. Horkolós éjszakának nézünk elébe megint. Akit ma délelőtt műtöttek, néha horkol.
15:50 Bejött a kezelőorvos, megnézett minket.
16:20 Meghozták a vacsorát. Csak tea, semmi más. Kértem fejfájásra egy gyógyszert. A nővér majd jön vérnyomást mérni, és annak az eredménye függvényében ad gyógyszert.
19:00 Meghozták a tusfürdőt és a kórházi köntöst, amit a holnap reggeli zuhanyozás után kell felvenni.

2005 09 21
4:55 Korán kezdődik a nap. Vérnyomás mérés. Eredmény: 130/90. Nemsoká mehetek tusolni.
5:05 Elmentem tusolni. Úgy éreztem, valamit még vinnem kell magammal. Persze hogy kellett volna, mikor a víz alatt álltam, akkor vettem észre, a törölközőt nem hoztam. Már mindegy, amennyire tudtam, lesöpörtem magamról a vizet. Így is maradt jócskán. Így vettem fel a kórházi köntöst. Megszárad az hamar.
6:42 Lázmérés. Eredemény: 37,1 C fok. Megkaptam a Fraxiparine injekciót is. Lassan telik az idő.
7:10 Reggeli vizit. Minden oké, jöhet a műtét.
7:15 Vérnyomásmérés. Eredmény: 110/60. Én ezt kevésnek találom, mindig 130 szokott lenni. Talán túl nyugodt vagyok, pedig rohadt lassan telik az idő.
9:53 Meghozták a bátorító tablettát és befáslizták a lábaimat. Megkaptam a kis zöld sipkát is. Nemsoká írány a műtő.
10:00 Megjöttek értem. Visznek a műtőbe. A műtő előcsarnokában szúrták be a tűt a bal kezem fejébe. Itt várakoztunk vagy 10 percet. A doktornő, aki a tűt szúrta be, megkérdezte a nevemet meg az életkoromat. Betoltak a műtőbe, jobb karomat bebugyolálták egy zöld kendőbe, és a műtőasztal mellé rögzítették. Bal karomra feltették a vérnyomásmérőt. Ott feküdtem, majd hamarosan el is aludtam. Hogy ezt a két szem gyógyszernek, vagy már az altatónak köszönhetem, nem tudom. Innentől fogva nem emlékszek semmire, az ágyamban ébredtem. 12:25-kor hoztak vissza. Aludtam egy kicsit, majd olyan 3/4 2 körül felébredtem. Néha még vissza-vissza aludtam.

15:00 Lefolyt az infúzióm és hozták a lázmérőt. Eredmény: 37,1 C fok.
15:05 Vérnyomásmérés. Eredmény 120/80. Tökéletes.
19:10 Nővérke volt, sétáltatni akart, de látogatóm volt. Később megpróbáltam felülni. Viszonylag könnyen ment, de szédülés és hányinger vett erőt rajtam. A nővér megitatta velem a keserűteát, meg mért vérnyomást. Eredmény: 100, hát ez tényleg kevés.
19:39 Tettem egy rövid sétát a nővérrel. Nagyon minimális szédülés volt csak, az majd elmúlik. Most könnyebben ment a járás mint a múltkor.
19:41 Kaptam még egy bögre teát. Iszogatnom kell. Pisilni nem nagyon kell, nem is nagyon van mitől. Majd elalvás előtt kibotorkálok.
20:43 Vérnyomásmérés. Eredmény 120.
22:30 Éjszakás nővér bejött, megkérdezte minden rendben van-e és egy pillantást vetett a sebre.

2005 09 22
5:20 Vérnyomásméréssel kezdődik a nap. Eredmény: 110/70.
6:50 Lázmérés. Eredmény: 37,3 C fok. Levették a fáslit és kivették a tűt a kezemből.
7:25 Reggeli vizit. Levették a kötést. Egy kis ragasztás még maradt a seben. Majd ezt is leveszik valamikor. Úgy látom, a sebtapasz most nem marta fel a bőrömet, bár majd később derül ki igazán.
7:30 Vérnyomásmérés. 120/80, pulzus 62.
7:40 Megkaptam a Fraxiparine injekciómat.
8:22 Meghozták a reggelit. Éppen ideje is volt már, nagyon kivoltam éhezve. Tea, fél szelet kenyér és egy baromfikrém.
10:10 Levették a ragasztást is a sebről. Ugyanúgy néz ki mint a másik, csak ez kék színű damillal van összevarrva. Ha nem felejtem el a dokitól megkérdezem, milyen módon vannak a sebszélek egyesítve és a cérna milyen célt szolgál. Bár én úgy tippelem, a fonál a hálót tartja a helyén, hogy ne mozduljon el.
11:46 Ebéd. Krumplileves, ami elég ízetlen, de mégis jól esik az a kis meleg sós lé. Fél szelet kenyér, valamint sóskafőzelék egy szelet fasírtszerű húskészítménnyel. Gondolom nagyrészt szójából van. A főzelékből hagytam egy kicsit, azt sosem szerettem.
13:30 Nagyvizit. Az osztályvezető volt a vizitáló doki. Megnézte a sebet és azt mondta, rendben. Az asszisztens hölgy, úgy értettem, azt mondta neki, holnap mehetek haza. Én is így gondoltam. Azt hiszem este az én főorvosom lesz az ügyeletes ismét. Úgy néz ki, szobatársam nem lesz, hacsak valami sürgős eset közbe nem jön, akkor egyedül leszek a kórteremben. Legalább nem horkolnak a fülembe.
14:30 Bejött hozzám a dokim. Tegnap kérdeztem tőle, hová ültetik be a hálót. Akkor sietett, de megígérte, hogy ma választ ad. Több réteg is van a bőr és a belső szervek között. Ezeknek a pontos szakkifejezésére nem emlékszek, de elmondta, régebben máshova ültették be mint manapság, de az nem volt jó megoldás, mert akkor húzódott. Megkérdezte, a szombat reggel jó-e a hazamenetelre. Mondom neki, nekem a péntek is tökéletesen megfelel. Azt mondta erre, jó, akkor a papíron az elbocsátás dátumát majd átírják.
15:09 Lázmérés. Eredmény: 37,3 C fok, ugyanannyi mint reggel.
16:25 Vacsora. Nem valami tartalmas. Egy bögre tea, fél szelet kenyér és egy fél csomag túró. Hát nem egy hízókúrás menű.
18:30 Esti vizit. A doki megnézte, megtapogatta a sebet. Mindent rendben talált.

2005 09 23
6:50 Most jót aludtam. Egész éjjel egyedül voltam a kórteremben, nem volt senki aki horkolhatott volna.
7:02 Lázmérés. Eredmény: 36,9 C fok. Eddig ez a legalacsonyabb mért eredmény. De nem baj, ez legalább nem fogja akadályozni a hazamenetelemet.
7:07 Pulzusmérés. Eredmény: 71
7:15 Rendbeszedtem a pofám, hogy a vizitre ne olyan ősember képem legyen. Jó volt az időzítés, mert nemsoká jöttek is vizitelni.
7:18 Reggeli vizit. A főorvos úr megnézte, megtapogatta a sebet, mondja a többieknek, kibuliztam a mai hazamenetelt. Vizit után a kezelőhöz kell mennem és keresünk időpontot a varratszedésre. Nővérektől majd kérek egy fájdalomcsillapítót az útra, hogy a kocsiban az úton a döccenők könnyebben elviselhetők legyenek.
7:20 Vérnyomásmérés. Eredmény: 130/80
8:02 Megkaptam az utolsó Fraxiparine-t is.
8:12 Reggeli. Egy zsemle, egy fél szelet kenyér, egy Mackó sajt és az elengedhetetlen csája.
8:22 Jön az egyik nővér, hozza a papírokat és mondja, a dátum 24-ére szól. Maradhat-e úgy, vagy javítsa át? Mondom, maradhat, nekem mindegy. Jó, akkor úgy marad, a zárójelentést és az útiköltség elszámolást is 24-ére írja.
8:33 Megkaptam a papírokat, a dokit még el kellene csípnem a varratszedés időpontjához.


8:40 Varratszedés időpontja október 3, 8 óra. Aspirin Protectet, Fraxiparine-t szedhetem, nem kell megvárni a varratszedés időpontját. Betadine-al lehet ecsetelni a sebet, nem árt neki, kisebb lesz a fertőzés veszélye. A beültetett háló mérete körülbelül 10x5 centi. A seb a bőr alatt van összevarrva, kívülről ezért nem látszik szinte semmi. A háló felszívódó varróanyaggal van rögzítve a helyén. Ezeket az infókat a főorvostól kérdeztem meg. Készségesen válaszolt mindenre. Na, mostmár mehetnék is haza, de egy jó óra múlva itt is lesznek értem.
9:00 Kértem egy fájdalomcsillapítót az útra. Könnyebb legyen elviselni az úthibákat, meg a kocsiból ki, beszállni. Még körülbelül 3/4 óra míg ideérnek értem, így lesz ideje hatni.
9:45 Megjöttek értem. Már mindent összepakoltam és felöltöztem.
9:50 Elhagyom lakájos kis szobámat és indulunk haza. Egy kis kitérő útközben hazafelé, így 11:45-re érkeztem haza.
Ismételten elmondhatom, hogy tényleg rendesen bántak velünk, betegekkel. Odafigyeltek ránk, segítettek. Nem volt morcos senki. Természetesen nem szívesen megy az ember kórházba, de ha muszály, akkor nem mindegy hogy milyen körülmények között kell lennie napokig, esetleg hetekig.

Október 3, varratszedés

Ez a nap is eljött. Ha nem lesz semmi gon a sebbel és a műtéti beavatkozással, akkor ma voltam utóljára a kórházban ezzel az esettel kapcsolatban. Akkor nézzük a mai nap eseményét.
Még nem volt éppen 8 óra mikor a sebészeten jelentkeztem. A szokásos hétfői tumultus fogadott. Recepciónál mondom az egyik nővérnek mi járatban vagyok. Megkérdezte ki a kezelőorvosom. Mondom neki hogy ki, majd azt mondja, úgy tudja a kezelőben van a főorvos úr, de mindjárt megnézi. Elmegy, majd alig 1 perc múlva jön vissza és mondja hogy bent van, foglaljak helyet a társalgóban, nemsoká szólítani fognak. Úgy is történt. A társalgóban jópáran vártak. Volt aki befekvésre ment, volt aki ellenőrzésre. Mindenkinek más nyűgja volt. Talán 10 perc telhetett el, mikor az egyik nővér megjelenik, mindenkitől megkérdezte hogy melyik dokira vár. Hát, én biztos nem tudtam volna megjegyezni hogy annyi ember melyik dokihoz jött. Elviharzott, majd körülbelül újabb 10 perc múlva éppen engem szólított a tömegből. Hú, mondom ez gyorsan megy. A főorvos bent volt a kezelőben. Odaadtam a papírokat, majd mondja a nővér, feküdjek fel a vizsgálóágyra. Tudtam mikor mi következik, hiszen már túlvoltam egy ilyen procedúrán. 8:22 volt ekkor. A vágást és közvetlen környékét valamilyen folyadékba mártott, (gondolom fertőtlenítő lehetett) vattával megtörölte. Ezután a doki a kék damilt elvágta, majd a másik végénél fogva kihúzta. Egyáltalán nem fájt és nem is tartott sokáig. Talán 2-3 másodperc volt az egész. Ezután valami speciális spray-vel lefújták a sebet. Egy kicsit várni kellett hogy száradjon. Ez valamilyen módon egy erős, de vékony hártyát képez a bőr felszínén, ami igen soká kezd majd leválni a bőrről. Ezután felöltöztem. A nővér megírta az adminisztrációs részét a dolognak.

A doki elmondta, ugyanúgy kell majd most is csinálni mint az előzőnél. Eleinte a fizikai munkát kerülni kell, kímélni kell magam míg az első 2-3 hónapban a szövetek benövik a hálót. Ellenőrzésre már nem kell visszamennem, csak ha valami gondot tapasztalok.
A főorvos úr jó egészséget kívánt, majd elköszöntünk egymástól, majd ő el is ment. Összepakoltam a papírjaimat, közben már megjött a kezelőbe egy másik doki, aki az ő pácienseit fogadja. Elköszöntem és eljöttem.

Szóval így zajlott le a két sérv műtétje és a másik betegségem felfedezése. Most is, mint minden alkalommal mindenki kedves, segítőkész és figyelmes volt. Egy csepp rossz érzés, vagy negatívum nem maradt bennem. Egyáltalán nem tapasztaltam az olyan eseteket, amiket a tv-ben, rádióban lehet hallani, hogy nem foglalkoznak a betegekkel, vagy lekezelően bánnának velük. Kezdetben nagyon negatívan álltam hozzá az egész ügy bonyolításához. Persze már akkor is tudtam, de főleg így utólag, hogy mindazok a kivizsgálások, amin keresztülmentem, azok az én javamat szolgálták.
Én ezúton is megköszönöm a sebészeti osztály minden dolgozójának az odaadó és figyelmes munkáját. Ilyen kellemes környezetben, hangulatban sokkal könnyebb az embernek elviselni a betegségeit, az előforduló nehézségeket.
Történetem itt véget ér, hacsak valami váratlan esemény közbe nem jön.

Ha kérdés merül fel az esettel, vagy valamelyik betegségemmel kapcsolatban, a landsmann@nexus.hu címre írhatsz, ha tudok, szívesen válaszolok.